by V.GY. -

A vélemény mint vízumfeltétel: Az algoritmus-alapú határvédelem kora

Az Egyesült Államok Vám- és Határvédelmi Hivatala (CBP) nemrégiben olyan javaslatot terjesztett elő, amely alapjaiban írhatja felül a nemzetközi utazási sztenderdeket. A tervezet értelmében a jövőben a vízummentességi programban (VWP) részt vevő országok polgárainak – köztük a magyar utazóknak is – öt évre visszamenőleges közösségimédia-előzményeket kellene szolgáltatniuk az elektronikus utazási engedély (ESTA) igénylésekor.

Ez a lépés messze túlmutat a puszta biztonságpolitikán, a digitális lábnyomunk immár nem csupán marketingadat, hanem a fizikai mozgásszabadságunk kulcsfontosságú infrastruktúrájává válik.

A „digitális panoptikum” kiterjesztése

A javaslat értelmében a közösségi média az ESTA-rendszer kötelező adatelemévé válna. Az adatgyűjtés mélysége azonban megdöbbentő: a lista nem áll meg a profilneveknél. Amennyiben megvalósítható, a kérelmezőknek át kellene adniuk:

  • Ötévnyi telefonszám-használatot és tízévnyi e-mail címlistát.
  • Az elektronikusan benyújtott fényképek IP-címeit és metaadatait.
  • Teljes körű biometrikus adatokat (DNS-től az íriszadatokig).
  • Részletes családi adatokat (lakóhelytől a születési helyig).

Bár a javaslat jelenleg 60 napos véleményezési szakaszban van, a trend egyértelmű, a Trump-adminisztráció a digitális profilokat a politikai szűrés elsődleges eszközévé kívánja tenni.

Az öncenzúra mint túlélési stratégia

A Republica Kutatóműhely elemzése szerint a legnagyobb kockázat nem a technikai adatgyűjtésben, hanem a társadalmi hatásokban rejlik. Farshad Owji, a bevándorlási jog szakértője találóan jegyezte meg: a rendszer megbéníthatja a szabad véleménynyilvánítást.

„Az emberek öncenzúrát fognak gyakorolni… Ez ki fog hatni a turizmusra, az üzleti életre és Amerika globális hírnevére is.”

Amikor a bejegyzéseink, lájkjaink vagy megosztásaink évekkel később akadályozhatják meg egy tanulmányút, egy üzleti tárgyalás vagy egy családi látogatás létrejöttét, a közéleti diskurzus drasztikusan megváltozik. A politikai véleményformálás kockázatos luxussá válik.

A közélet „de-digitalizációja”?

A közösségi média eddigi szerepe – az önkifejezés és a diskurzus terepe – fundamentálisan átalakulhat. Ha a digitális profilunk a határvédelmi algoritmusok nyersanyaga, az alábbi folyamatokra számíthatunk:

  1. A véleménybuborékok megmerevedése: A felhasználók kerülni fogják az ellentmondásos vagy kritikus tartalmakat.
  2. A tartalom visszaszorulása: A politikai influenszerek és közéleti szereplők számára a platformhasználat hivatásbeli kockázattá válik.
  3. Párhuzamos nyilvánosságok: A valódi diskurzusok átvándorolhatnak a titkosított, zárt csatornákra, tovább erodálva a közös digitális teret.

A láthatatlan infrastruktúra

Meggyőződésünk, hogy a technológia sosem semleges. Az online önkifejezés egyre inkább annak a keretrendszernek a részévé válik, amely meghatározza, ki hol tanulhat, dolgozhat vagy hová utazhat. A határvédelem nem a fizikai sorompóknál kezdődik, hanem a szerverparkokban, ahol az elmúlt öt évünk digitális lenyomata alapján dőlhet el a sorsunk.

by V.GY. -

A szolidaritás szavatossági ideje: Mi marad karácsony után?

December 26-án, a karácsonyi ünnepek záróakkordjaként a magyar háztartások nagy részében lassan elcsendesedik a sürgés-forgás. Elfogynak az ünnepi ételek, a figyelem pedig a pihenés felé fordul. Ugyanakkor kutatói szempontból ez az időszak egy kritikus fordulópontot is jelöl: véget ér az év azon szakasza, amikor a társadalmi szolidaritás a csúcspontján van. De vajon mi történik azzal a hatalmas energiával és segítő szándékkal, amely az elmúlt hetekben mozgósította az országot?

A „decemberi csúcs” anatómiája

Magyarországon az adományozási kultúra erősen szezonális. A hazai civil szervezetek és karitatív alapítványok éves bevételeinek jelentős része – egyes becslések szerint közel 30-35%-a – a november végi és decemberi időszakra koncentrálódik. Ez az Adni Öröm-típusú kampányok, a vállalati jótékonysági akciók, és az egyéni felajánlások egybeesésének köszönhető.

Kutatóműhelyünk elemzése szerint ez a hullám két forrásból táplálkozik:

  1. Érzelmi empátia: Az ünnepi narratíva („senki ne maradjon egyedül”, „minden gyermeknek jusson ajándék”) felerősíti a közvetlen segítségnyújtás irényi igényt.
  2. Lelkiismereti kiegyenlítés: A karácsonyi túlfogyasztás (amely a 2025-ös adatok szerint az inflációs nyomás ellenére is jelentős maradt) gyakran szül egyfajta „visszaadási kényszert”, ahol az adományozás a saját jólétünk feletti bűntudat enyhítésére is szolgál.

2025-ös kihívás: A szolidaritás jogi és gazdasági gátjai

A 2025-ös év különleges kihívások elé állította a magyar civil szférát. A szuverenitásvédelmi és átláthatósági szabályozások szigorítása miatt a hazai civil szervezetek működési környezete bizonytalanabbá vált. Ebben a környezetben a lakossági adományok szerepe felértékelődött, ugyanakkor a megélhetési válság (alacsony reálbérek, magas élelmiszerárak) beszűkítette az átlagemberek mozgásterét.

Azt látjuk, hogy míg a nagy nyilvánosságot kapó rászorultságra (pl. beteg gyerekek, éhező családok karácsonyi vacsorája) könnyen gyűlik a pénz, a rendszerszintű problémák (lakhatási szegénység, oktatási esélyegyenlőség, jogvédő tevékenység) finanszírozása elmarad a szükségestől.

A januári „másnaposság”

Amikor január elején a karácsonyi díszek lekerülnek, a társadalmi figyelem is elfordul. Ez a civil szervezetek számára a legnehezebb időszak: az adományozási kedv drasztikusan visszaesik, miközben a rászoruló családok számára a január a legkeményebb hónap. A karácsonyi élelmiszercsomagok elfogynak, a fűtésszámlák megérkeznek, és az ünnepi hitelből vásárolt ajándékok törlesztőrészletei is ekkor jelentkeznek először a családi kasszákban.

Stratégiai szolidaritás 2026-ra

A Republica Kutatóműhely szerint a valódi társadalmi kohézió próbája nem a december, hanem a január. A kérdés az, képesek vagyunk-e az eseti, érzelmi alapú segítést átalakítani tudatos, strukturális támogatássá.

A 2026-os év nagy feladata, hogy a magyar társadalom felismerje, a szolidaritás nem egy szezonális termék, hanem a közösségünk immunrendszere. Ha az ünnepi jókedvünkből csak egy morzsányit is át tudunk menteni a szürke hétköznapok rendszerszintű problémáinak megoldására, már sokat tettünk egy szolidárisabb Magyarországért.

by V.GY. -

A polarizáció lélektana a karácsonyi asztal mellett

A karácsony elvileg a társadalmi és családi kohézió ünnepe, ám az elmúlt években egyre többen tapasztalják, a békés vacsorát bármikor romba döntheti egy félmondatos politikai megjegyzés. Ami korábban egészséges vita volt, az mára gyakran személyes sértéssé, sőt családi veszekedéssé fajul. Miért vált ennyire nehézzé a párbeszéd, és mit mond erről a társadalomtudomány?

Az érzelmi falak: Mi az az afektív polarizáció?

A politikai elemzések során gyakran beszélünk ideológiai különbségekről, ám a családi asztalnál nem a szakpolitikai programok csapnak össze. Amit ott tapasztalunk, azt a kutatók afektív polarizációnak nevezik. Ez azt jelenti, hogy a szembenálló felek nem csupán nem értenek egyet egymással, de morálisan alsóbbrendűnek, ellenségesnek, vagy éppen „agymosottnak” látják a másikat.

Ebben a környezetben a politikai hovatartozás a személyes identitás részévé válik, ha valaki kritizálja az általunk preferált politikai szereplőt, azt nem véleménynyilvánításként, hanem az értékrendünk és a személyünk elleni támadásként éljük meg.

A digitális buborékok hatása a nappalira

A Republica Kutatóműhely digitális nyilvánosságot vizsgáló kutatásai rávilágítanak, ma már nem ugyanazt a valóságot fogyasztjuk. Az algoritmusok által vezérelt hírfolyamok olyan véleménybuborékokba zárnak minket, ahol a saját igazunkat alátámasztó információk felerősödnek, a cáfolatok pedig el sem jutnak hozzánk.

Amikor karácsonykor találkozunk a másik buborékban élő rokonunkkal, a legnagyobb sokkot az okozza, hogy már a tényekben sem értünk egyet. Ami az egyik félnek evidencia, a másiknak propaganda, és fordítva.

Stratégiák a párbeszéd helyreállításához

Kutatóként és elemzőként hiszünk abban, hogy a polarizáció nem sorsszerű, hanem mérsékelhető. A családi béke megőrzéséhez a kommunikációtudomány eszköztárából hívhatunk segítségül néhány módszert:

  1. Az „identitás-védelem” felismerése: Tudatosítsuk, hogy a vitapartnerünk (a rokonunk) nem azért makacs, mert rosszat akar, hanem mert a politikai nézetei a biztonságérzetéhez és a közösségi tartozásához kapcsolódnak.
  2. Kérdezés a kijelentés helyett: A kinyilatkoztatások helyett próbálkozzunk a mélyebb megértéssel. A „Hogy érted ezt?” vagy a „Milyen tapasztalatod vezetett ehhez a véleményhez?” kérdések gyakran tompítják az agressziót, és visszaterelik a beszélgetést a személyes szintre.
  3. Közös nevezők keresése: A politikai narratívák megosztanak, de az alapvető emberi értékek (a család biztonsága, az egészség, a méltányosság) gyakran azonosak a két oldalon, ha ezekre fókuszálunk, a vita éle elvész.

Konklúzió: A politika mulandó, a közösség állandó

A Republica Kutatóműhely célja a magyar közbeszéd minőségének javítása, úgy látjuk, hogy a társadalmi sebek gyógyítása kicsiben, a mikroközösségekben kezdődik. A karácsonyi asztal nem feltétlenül a nagy politikai meggyőzések helyszíne kell hogy legyen, hanem a megrendült bizalom helyreállításának terepe.

Idén próbáljuk meg a „tűzszünetet” nem vereségként, hanem a kapcsolataink védelmeként megélni. Hiszen a politika célja eredetileg a közösség szolgálata lenne, ne hagyjuk hogy pont a közösségeinket rombolja szét.

by V.GY. -

Mit mondanak rólunk az AI-algoritmusok?

A digitális lábnyomunkból épülő társadalmi profilok rejtett veszélyei


2025-re a mesterséges intelligencia alapú profilozás már mindennapi gyakorlattá vált. A nagy platformok, kereskedelmi láncok, bankok és közösségi média szolgáltatók valós időben építenek rólunk részletes adatportrékat. A legtöbb magyar felhasználó valójában nincs tisztában azzal, hogy néhány kattintásból, vásárlási előzményből, vagy akár a telefon mozgásmintáiból olyan modellek születnek, amelyek személyiségre, politikai érdeklődésre és érzelmi állapotra következtetnek. A profilozás ma már túlmutat a reklámokon, olyan következtetéseket von le rólunk, amelyeket sokszor mi magunk sem mondanánk ki.

  1. Hogyan épül fel a digitális én?
    A digitális lábnyom ma már több ezer apró információból áll össze. Egy átlagos felhasználóról a nagy techcégek akár 5–15 ezer adatszegmenst tárolnak és kombinálnak. Ezek között a következők szerepelnek:

Viselkedési adatok: kattintások, posztolási minták, reakciók ritmusa, megosztások témája
Mobiladatok: lokáció, mozgásminták, vásárlási helyszínek
Pszichográfiai jelek: milyen típusú tartalmakra reagál, milyen videókat néz végig
Érzelmi mintázatok: a görgetés sebességéből vagy a kattintások típusából következtethető hangulat
Kereskedelmi adatok: hol vásárol, milyen gyakran, milyen árszinten

Ezekből áll össze az úgynevezett digitális entitás, amely sok esetben pontosabb képet ad rólunk, mint amit a környezetünk, vagy akár mi magunk gondolunk.

  1. Mit jósol rólunk az AI?
    A modern profilozó rendszerek már nemcsak kategorizálnak, hanem viselkedést, hajlamot és jövőbeli döntéseket is előrejeleznek.

Pszichológiai profil: a személyiségmodell alapján megjósolható, mennyire vagyunk impulzívak, befolyásolhatók, nyitottak vagy hajlamosak az érzelmi reagálásra.
Politikai és értékalapú hovatartozás: az algoritmus nem egyszerű pártválasztást becsül, hanem azt, milyen témákra vagyunk érzékenyek, mikor vagyunk mozgósíthatók, milyen üzenetek váltanak ki reakciót.
Fogyasztói és pénzügyi viselkedés: a banki és kereskedelmi rendszerek már képesek megjósolni, ki késik majd a fizetéssel, ki vált szolgáltatót, vagy ki az érzelmi alapú vásárló.
Érzelmi állapot szerinti célzás: a reklámok és politikai üzenetek képesek felismerni, mikor vagyunk fáradtak, frusztráltak vagy túlhajszoltak, és ennek megfelelően módosítják a tartalmakat.

  1. Miért veszélyes mindez társadalmilag?
    A profilozás következményei már nem egyéni szinten jelentkeznek, hanem társadalmi struktúrákat alakítanak át.

Láthatatlan kategorizálás: a felhasználók észrevétlenül kerülnek különböző digitális buborékokba, amelyek meghatározzák, milyen ajánlatokat, híreket vagy politikai üzeneteket látnak.
Algoritmikus előítéletek: ha egy modell téves vagy torz következtetést von le, az automatikusan hátrányos helyzetbe hozhat csoportokat. Például rosszabb ajánlatot kaphatnak hitelre, kevesebb lehetőséget láthatnak a hirdetések között, vagy egyáltalán nem jutnak el bizonyos információkhoz.
Politikai manipuláció új szintje: a klasszikus propaganda mindenkihez ugyanazt az üzenetet küldte. A mesterséges intelligencia azonban személyre szabott politikai valóságot épít: eltérő üzenetet mutat a dühös, a bizonytalan, az érzelmileg sérülékeny vagy éppen közömbös szavazónak.
A demokratikus ellenőrzés hiánya: sem Magyarországon, sem Európában nem átlátható, hogy pontosan milyen modellek dolgoznak, milyen adatokból tanulnak, és milyen következtetéseket vonnak le rólunk. A döntéshozás hátterét egyre inkább gépek uralják, láthatatlan logika alapján.

  1. A magyar társadalom sérülékenysége, Magyarország különösen kitett a profilozási kockázatoknak.

Digitális tudatosság hiánya: sok felhasználó nincs tisztában azzal, hogy a profilalkotás nem csupán reklámoptimalizálás, hanem pszichológiai és politikai elemzés is.
Platformfüggőség: a hazai digitális tér néhány nagy szolgáltató kezében koncentrálódik.
Erős politikai polarizáció: az érzelmi intenzitás rendkívül jól mérhető, és könnyen manipulálható.
Transzparencia hiánya: nincs társadalmi vita arról, ki és milyen célból építheti fel a magyarok digitális profilját.

  1. Merre tovább?
    A társadalom védelme érdekében több irányba is szükség van lépésekre.

Profilozási átláthatóság: a platformokat kötelezni kellene arra, hogy a felhasználók megtekinthessék, milyen kategóriákba sorolták őket, és milyen előrejelzések készültek róluk.
Független AI-audit: szükség lenne rendszeres vizsgálatra, amely feltárja az algoritmusok torzításait és politikai célzásait.
Digitális önrendelkezés erősítése: a felhasználóknak joga legyen kilépni az érzelmi alapú célzásból, illetve tiltható legyen bizonyos adatok felhasználása.
Társadalomtudományi monitoring: folyamatosan mérni kellene, hogyan befolyásolja a profilozás a demokráciát, a társadalmi kohéziót és az online radikalizációt.


A digitális lábnyomunkból épülő algoritmikus portrék ma már nem csupán rögzítik, hanem formálják is a viselkedésünket. A kérdés nem az, hogy mit tudnak rólunk a rendszerek, hanem hogy ki rendelkezik ezzel a tudással, ki ellenőrzi az algoritmusokat, és ki védi meg a társadalmat a láthatatlan digitális befolyásolástól. A következő évtized egyik legfontosabb demokratikus kihívása az lesz, hogy valódi önrendelkezést teremtsünk a rólunk készült adatprofilok felett.

by V.GY. -

Hangulatjelentés!

A Republica Kutatóműhely új, kísérleti jellegű online hangulatkutatást indít.

Célunk, gyors, átlátható és mindenki számára követhető képet adni arról, hogy a résztvevők melyik pártot támogatnák egy most vasárnapi választáson.

🗳 Hogyan tudsz szavazni?

Küldj egyetlen betűt a 30/505-3300 telefonszámra Viberen, WhatsAppon, Signalon vagy Telegramon minden héten hétfő 0 órától vasárnap 24 óráig. (2025.12.07. 0 órától-12.14. 24 óráig)

T – Tisza Párt

F – Fidesz–KDNP

M – Mi Hazánk

D – Demokratikus Koalíció

K – Magyar Kétfarkú Kutyapárt

E – Egyéb párt

➡️ Egy telefonszám = egy szavazat.

➡️ Csak a meghatározott időszakban érkező, egybetűs üzenetek érvényesek.

🔒 Adatvédelem – fontos nekünk, fontos neked

Nem kérünk nevet, címet, életkort, semmilyen személyes adatot.

Az üzeneteket kizárólag statisztikai célra használjuk (a betűt), majd töröljük.

Az eredmények összesített formában jelennek meg, sem telefonszám, sem profil, sem tartalom nem kerül nyilvánosságra.

📊 Mikor érkezik az eredmény?

Minden héten közzétesszük az adott időszakban beérkezett, érvényes szavazatok százalékos megoszlását.

Ez a kutatás egy kísérlet arra, hogy a digitális térben létező hétköznapi politikai hangulatot gyorsabban és közvetlenebbül mérjük fel.

Ha te is részt vennél a Hangulatjelentésben, most már tudod, mit kell tenned.

Küldd el a Te is a betűdet, és részese leszel a heti hangulat alakulásának!

Módszertan:

A kutatás célja

A kutatás célja, hogy gyors, online hangulatjelentést adjon arról, hogy a felmérésben részt vevő válaszadók melyik pártot támogatnák egy jelenlegi választás esetén.

2. A célcsoport és a minta jellege

  • Célcsoport: Magyarországon élő, 18 év feletti polgárok akik használják a Viber, WhatsApp, Signal vagy Telegram üzenetküldő alkalmazásokat.
  • Mintavétel módja: önkéntes.
    • A kutatásban azok vesznek részt, akik saját elhatározásukból üzenetet küldenek.

3. Adatfelvételi módszer

A kutatás online üzenetküldő alkalmazásokon keresztül zajlik.

  • Elérhető csatornák:
    • Viber
    • WhatsApp
    • Signal
    • Telegram
  • A szavazásra szolgáló telefonszám: 30/505-3300
  • A válaszadás módja:
    A résztvevők egy egybetűs üzenetet küldenek a fenti telefonszámra az általuk támogatott pártnak megfelelően:
    • T betű – Tisza Párt
    • F betű – Fidesz–KDNP
    • M betű – Mi Hazánk
    • D betű – Demokratikus Koalíció (DK)
    • K betű – Magyar Kétfarkú Kutyapárt
    • E betű – egyéb párt
  • Egy résztvevőhöz egy telefonszámot rendelünk:
    • Egy telefonszámról egy szavazatot veszünk figyelembe.
    • Ha ugyanarról a számról több üzenet érkezik, a módszertan szerint az első üzenetet tekintjük érvényesnek,
  • Időkeret:
    • A szavazás egy meghatározott időszakban zajlik (pl. „2025. január 10. 0:00 és 2025. január 12. 24:00 között”).
    • Csak az ebben az időintervallumban beérkezett üzeneteket vesszük figyelembe.

4. Adatkezelés és érvényes válaszok

  • Érvényes szavazatnak azokat az üzeneteket tekintjük, amelyek:
    • a megadott időszakban érkeztek,
    • pontosan egy betűt tartalmaznak,
    • és ez a betű megfelel az előre rögzített kódolásnak (T, F, M, D, K, E – kis- és nagybetű egyaránt elfogadható, ezt rögzíthetitek).
  • Érvénytelen szavazatnak minősül:
    • ha az üzenet nem értelmezhető (több betű, szöveg, kép, emoji stb.),
    • ha nem a megadott kódok valamelyikét tartalmazza,
    • ha az üzenet a szavazási időszakon kívül érkezett.
  • Adatfeldolgozás:
    • A beérkezett üzeneteket a betűk alapján kategóriákba soroljuk,
    • és összeszámoljuk, hogy adott kategóriába mennyi érvényes szavazat tartozik.
    • Az eredményeket százalékos megoszlásban mutatjuk be (pl. T: 33%, F: 30% stb.).

A feldolgozás során sem név, sem üzenetszöveg, sem profilfotó nem kerül publikálásra, csak az összesített számok.

5. Adatvédelem és anonimitás

  • A kutatás során nem kérünk nevet, lakcímet, életkort vagy egyéb személyes adatot.
  • A szavazat leadása nem jár regisztrációval, az üzeneteket anonim módon, kizárólag statisztikai célra használjuk fel.
  • A telefonszámokat nem kapcsoljuk össze semmilyen személyazonosító adattal, nem használjuk marketingcélokra, és nem adjuk tovább harmadik félnek.
  • Az eredmények csak összesített formában jelennek meg (pl. „a beérkezett érvényes szavazatok X%-a támogatta a … pártot”).
by V.GY. -

Mi jön a tiltott politikai hirdetések után?

2025 őszén új korszak kezdődött az európai online politikai kommunikációban.
Életbe lépett az EU új rendelete a politikai hirdetések átláthatóságáról (TTPA), a nagy platformok, elsősorban a Meta (Facebook, Instagram) és a Google (YouTube) pedig erre azzal reagáltak, hogy szinte teljesen leállítják a politikai hirdetések futtatását az EU-ban.

Papíron ez a demokrácia védelméről, a manipuláció visszaszorításáról és a választók erősebb védelméről szól. A valóság azonban összetettebb.

Mit szeretne az EU elérni?

Az új szabályozás célja, hogy:

  • közös minimumszabályokat hozzon a politikai hirdetésekre online és offline;
  • láthatóvá tegye, ki fizet egy hirdetésért, mennyit költ rá, és hogyan célozzák;
  • korlátozza a személyes adatokon alapuló, mikrocélzott politikai reklámokat;
  • csökkentse a külföldi befolyás és az információs manipuláció kockázatát.

Fontos: a rendelet nem a véleményt szabályozza, hanem a fizetett terjesztés szabályait.

Miért léptek vissza a nagy platformok?

A Meta és a Google szerint az új előírások:

  • bonyolultak és jogilag kockázatosak,
  • minden politikai hirdetésről részletes adatközlést követelnek,
  • akár árbevételük 6%-át elérő bírságot is lehetővé tesznek súlyos jogsértés esetén.

A cégek ezért úgy döntöttek, inkább lemondanak a politikai hirdetések piacáról, mintsem az új rendszerben működtessék. Ez egyszerre old meg és teremt problémákat.

Kik érintettek? Nem csak a pártok

A változás jóval több szereplőt érint, mint a klasszikus pártpolitika:

  • pártok és jelöltek – kampányidőszakban eddig erősen támaszkodtak a célzott online hirdetésekre;
  • civil szervezetek, jogvédők, szakmai szervezetek – ha társadalmi ügyekről kommunikálnak (környezet, jogállamiság, kisebbségi jogok), az gyakran politikai hirdetésnek minősül;
  • kormányzati tájékoztató kampányok – ha konkrét döntést vagy jogszabályt támogatnak, szintén a szabály hatálya alá esnek;
  • kutatók, fact-check projektek – eddig a platformok nyilvános hirdetési archívumaira támaszkodhattak, ez a forrás most beszűkül.

Az új helyzet tehát a teljes demokratikus ökoszisztémát érinti.

Mit nyerhetünk vele?

Az optimista forgatókönyv szerint:

  • kevesebb a mikrocélzott manipuláció – szűkül a tér arra, hogy bizonyos csoportok láthatatlanul kapjanak rájuk szabott üzeneteket;
  • átláthatóbb a pénz útja – ahol marad politikai hirdetés, ott világosabb lehet, ki fizet érte;
  • felértékelődik a tartalom – ha a pénzzel agyonhirdetett kampányok visszaszorulnak, nagyobb szerepet kaphat a kreativitás és az organikus elérés.

És mitől tartanak a kritikusok?

A kritikus nézőpont három fő kockázatot emel ki:

  1. Csökkenő reklámpiac
    Ha kevesebb a hivatalos hirdetés és gyengülnek a hirdetési archívumok, nehezebb átlátni, ki hogyan próbál hatni a választókra.
  2. A szürkezóna megerősödése
    A politikai üzenetek részben olyan csatornákba tolódhatnak, ahol formailag nem hirdetésről van szó, influenszervideók, mémoldalak, „független” vélemények, miközben a finanszírozás kevésbé látható.
  3. Egyenlőtlen alkalmazkodás
    A nagy erőforrásokkal, saját médiával rendelkező szereplők könnyebben találnak kerülőutakat, mint a kisebb pártok vagy civil szervezetek.

Hogyan alkalmazkodnak a szereplők?

A szereplők számára három irány rajzolódik ki:

  • Fizetett hirdetés helyett tartalomstratégia
    Fontosabb lesz a rendszeres, következetes organikus jelenlét, a történetmesélés, a személyes jelenlét és a közösségépítés.
  • Platformdiverzifikáció
    A kommunikáció nem koncentrálódhat egy-két nagy felületre. A klasszikus közösségi oldalak mellett nő a szerepe a videóplatformoknak, hírleveleknek, podcastoknak, zárt csoportoknak.
  • Tudatos szabályértelmezés
    Minden szereplőnek tisztáznia kell magának, mit kell politikai hirdetésként jelölnie, milyen adatokkal célozhat, és hol a határ a társadalmi ügy és az általános tájékoztatás között.

Mit érez ebből az átlagfelhasználó?

A felhasználó szintjén a folyamat így jelenik meg:

  • kevesebb „szponzorált” politikai hirdetés a hírfolyamban;
  • nem tűnnek el a politikáról szóló tartalmak: maradnak posztok, videók, mémek, véleménycikkek;
  • gyakran nem egyértelmű, ki finanszírozza ezeket, vagy kinek az érdekeit képviselik.

A „nincs politikai hirdetés” tehát nem a politika eltűnését jelenti, hanem azt, hogy más formában, más logika szerint van jelen a platformokon.

Merre billen a mérleg?

Az, hogy mindez végül egészségesebb vagy torzabb nyilvánossághoz vezet, több tényezőtől függ:

  • mennyire következetes a szabályok alkalmazása
  • mennyire fejlődik a felhasználók digitális műveltsége
  • mennyire erősödnek meg a kutató- és civil kezdeményezések, amelyek továbbra is figyelik és elemzik a politikai kommunikációt.

Ha ezek a feltételek teljesülnek, a kevesebb politikai hirdetés közelebb vihet egy átláthatóbb, tisztább versenyhez.
Ha nem, akkor könnyen előállhat az a helyzet, hogy kevesebb látható hirdetés mellett is ugyanannyi, sőt több, csak éppen láthatatlanabb befolyás éri a választókat.