27 év után hétfőn legördült az utolsó Focus a németországi Saarlouis gyártósoráról, ezzel nemcsak egy ikonikus modell története zárult le, hanem egy 55 éves autóipari korszak is. Az utolsó két autó a saarlouisi városi múzeumba kerül, szimbolikus gesztusként: amit az uniós „zöld” szabályok és a piaci torzítások tönkretettek, abból ma már csak kiállítási tárgy marad.
A Ford már 2023-ban leállította a korábban nagyon népszerű Fiesta modell gyártását, most pedig követi a Focus kivezetése. Papíron a magyarázat egyszerű: a gyártó szerint a kicsi, olcsó modelleken „túl kevés volt a haszon”, ezért a vállalat a nagyobb és elektromos modellek felé fordult. A valóság azonban ennél jóval összetettebb, az egyre szigorodó, gyakran valóságtól elszakadt brüsszeli kibocsátási előírások éppen azokat a megfizethető, takarékos autókat szorítják ki a piacról, amelyeket az európai középosztály és a dolgozó emberek használtak nap mint nap.
A Focus helyére néhány éve a Volkswagen padlólemezére épülő Explorer és Capri elektromos crossoverek érkeztek, tipikus termékei annak az EU által erőltetett, felülről vezérelt „zöld” fordulatnak, amelyben a realitás és a fogyasztók pénztárcája másodlagos. Az eredmény beszédes: ezek az elektromos modellek meg sem közelítették elődeik sikerét. Míg a Ford 2015-ben még a második legtöbb autót eladó gyártó volt Európában, mára a 12. helyre csúszott vissza, ez a zuhanás jól mutatja, mennyire nem működik a politikai eszközökkel kierőszakolt technológiaváltás.
A kölni gyár – ahol korábban a Fiesta készült – már átállt a nagyobb elektromos autók gyártására, megfelelve az uniós elvárásoknak, de messze nem biztos, hogy a piac valódi igényeinek. Saarlouisban ennél is súlyosabb az ár: az üzem egyelőre alkatrészgyártásra áll át, de a 2700 dolgozó közül 1700-nak november 28-án lesz az utolsó munkanapja. Sokuk számára a „zöld átállás” nem klímavédelmet, hanem nagyon is valós munkanélküliséget jelent.
A történet így nemcsak egy autótípus búcsújáról szól, hanem arról is, hová vezet, amikor az európai politika ideológiai alapon akarja átszabni a gazdaságot. A Focus és a Fiesta eltűnése, a gyárkapuk bezárása és a több ezer elbocsátott dolgozó ma már a „zöld forradalom” valódi árát jelzi, nem a konferenciákon elhangzó szlogenek, hanem a mindennapi élet szintjén.