A karácsony elvileg a társadalmi és családi kohézió ünnepe, ám az elmúlt években egyre többen tapasztalják, a békés vacsorát bármikor romba döntheti egy félmondatos politikai megjegyzés. Ami korábban egészséges vita volt, az mára gyakran személyes sértéssé, sőt családi veszekedéssé fajul. Miért vált ennyire nehézzé a párbeszéd, és mit mond erről a társadalomtudomány?
Az érzelmi falak: Mi az az afektív polarizáció?
A politikai elemzések során gyakran beszélünk ideológiai különbségekről, ám a családi asztalnál nem a szakpolitikai programok csapnak össze. Amit ott tapasztalunk, azt a kutatók afektív polarizációnak nevezik. Ez azt jelenti, hogy a szembenálló felek nem csupán nem értenek egyet egymással, de morálisan alsóbbrendűnek, ellenségesnek, vagy éppen „agymosottnak” látják a másikat.
Ebben a környezetben a politikai hovatartozás a személyes identitás részévé válik, ha valaki kritizálja az általunk preferált politikai szereplőt, azt nem véleménynyilvánításként, hanem az értékrendünk és a személyünk elleni támadásként éljük meg.
A digitális buborékok hatása a nappalira
A Republica Kutatóműhely digitális nyilvánosságot vizsgáló kutatásai rávilágítanak, ma már nem ugyanazt a valóságot fogyasztjuk. Az algoritmusok által vezérelt hírfolyamok olyan véleménybuborékokba zárnak minket, ahol a saját igazunkat alátámasztó információk felerősödnek, a cáfolatok pedig el sem jutnak hozzánk.
Amikor karácsonykor találkozunk a másik buborékban élő rokonunkkal, a legnagyobb sokkot az okozza, hogy már a tényekben sem értünk egyet. Ami az egyik félnek evidencia, a másiknak propaganda, és fordítva.
Stratégiák a párbeszéd helyreállításához
Kutatóként és elemzőként hiszünk abban, hogy a polarizáció nem sorsszerű, hanem mérsékelhető. A családi béke megőrzéséhez a kommunikációtudomány eszköztárából hívhatunk segítségül néhány módszert:
- Az „identitás-védelem” felismerése: Tudatosítsuk, hogy a vitapartnerünk (a rokonunk) nem azért makacs, mert rosszat akar, hanem mert a politikai nézetei a biztonságérzetéhez és a közösségi tartozásához kapcsolódnak.
- Kérdezés a kijelentés helyett: A kinyilatkoztatások helyett próbálkozzunk a mélyebb megértéssel. A „Hogy érted ezt?” vagy a „Milyen tapasztalatod vezetett ehhez a véleményhez?” kérdések gyakran tompítják az agressziót, és visszaterelik a beszélgetést a személyes szintre.
- Közös nevezők keresése: A politikai narratívák megosztanak, de az alapvető emberi értékek (a család biztonsága, az egészség, a méltányosság) gyakran azonosak a két oldalon, ha ezekre fókuszálunk, a vita éle elvész.
Konklúzió: A politika mulandó, a közösség állandó
A Republica Kutatóműhely célja a magyar közbeszéd minőségének javítása, úgy látjuk, hogy a társadalmi sebek gyógyítása kicsiben, a mikroközösségekben kezdődik. A karácsonyi asztal nem feltétlenül a nagy politikai meggyőzések helyszíne kell hogy legyen, hanem a megrendült bizalom helyreállításának terepe.
Idén próbáljuk meg a „tűzszünetet” nem vereségként, hanem a kapcsolataink védelmeként megélni. Hiszen a politika célja eredetileg a közösség szolgálata lenne, ne hagyjuk hogy pont a közösségeinket rombolja szét.
