December 26-án, a karácsonyi ünnepek záróakkordjaként a magyar háztartások nagy részében lassan elcsendesedik a sürgés-forgás. Elfogynak az ünnepi ételek, a figyelem pedig a pihenés felé fordul. Ugyanakkor kutatói szempontból ez az időszak egy kritikus fordulópontot is jelöl: véget ér az év azon szakasza, amikor a társadalmi szolidaritás a csúcspontján van. De vajon mi történik azzal a hatalmas energiával és segítő szándékkal, amely az elmúlt hetekben mozgósította az országot?
A „decemberi csúcs” anatómiája
Magyarországon az adományozási kultúra erősen szezonális. A hazai civil szervezetek és karitatív alapítványok éves bevételeinek jelentős része – egyes becslések szerint közel 30-35%-a – a november végi és decemberi időszakra koncentrálódik. Ez az Adni Öröm-típusú kampányok, a vállalati jótékonysági akciók, és az egyéni felajánlások egybeesésének köszönhető.
Kutatóműhelyünk elemzése szerint ez a hullám két forrásból táplálkozik:
- Érzelmi empátia: Az ünnepi narratíva („senki ne maradjon egyedül”, „minden gyermeknek jusson ajándék”) felerősíti a közvetlen segítségnyújtás irényi igényt.
- Lelkiismereti kiegyenlítés: A karácsonyi túlfogyasztás (amely a 2025-ös adatok szerint az inflációs nyomás ellenére is jelentős maradt) gyakran szül egyfajta „visszaadási kényszert”, ahol az adományozás a saját jólétünk feletti bűntudat enyhítésére is szolgál.
2025-ös kihívás: A szolidaritás jogi és gazdasági gátjai
A 2025-ös év különleges kihívások elé állította a magyar civil szférát. A szuverenitásvédelmi és átláthatósági szabályozások szigorítása miatt a hazai civil szervezetek működési környezete bizonytalanabbá vált. Ebben a környezetben a lakossági adományok szerepe felértékelődött, ugyanakkor a megélhetési válság (alacsony reálbérek, magas élelmiszerárak) beszűkítette az átlagemberek mozgásterét.
Azt látjuk, hogy míg a nagy nyilvánosságot kapó rászorultságra (pl. beteg gyerekek, éhező családok karácsonyi vacsorája) könnyen gyűlik a pénz, a rendszerszintű problémák (lakhatási szegénység, oktatási esélyegyenlőség, jogvédő tevékenység) finanszírozása elmarad a szükségestől.
A januári „másnaposság”
Amikor január elején a karácsonyi díszek lekerülnek, a társadalmi figyelem is elfordul. Ez a civil szervezetek számára a legnehezebb időszak: az adományozási kedv drasztikusan visszaesik, miközben a rászoruló családok számára a január a legkeményebb hónap. A karácsonyi élelmiszercsomagok elfogynak, a fűtésszámlák megérkeznek, és az ünnepi hitelből vásárolt ajándékok törlesztőrészletei is ekkor jelentkeznek először a családi kasszákban.
Stratégiai szolidaritás 2026-ra
A Republica Kutatóműhely szerint a valódi társadalmi kohézió próbája nem a december, hanem a január. A kérdés az, képesek vagyunk-e az eseti, érzelmi alapú segítést átalakítani tudatos, strukturális támogatássá.
A 2026-os év nagy feladata, hogy a magyar társadalom felismerje, a szolidaritás nem egy szezonális termék, hanem a közösségünk immunrendszere. Ha az ünnepi jókedvünkből csak egy morzsányit is át tudunk menteni a szürke hétköznapok rendszerszintű problémáinak megoldására, már sokat tettünk egy szolidárisabb Magyarországért.
