by V.GY. -

Amikor a digitális hangulatjelentés sokkal pontosabb, mint a hagyományos kutatások

Míg a nagy közvélemény-kutató intézetek 8-10, helyenként 12 százalékos különbségeket mértek a két nagy politikai tömb között, a Republica Kutatóműhely innovatív „Hangulatjelentése” szinte hajszálpontosan jelezte előre a valós erőviszonyokat. A vasárnapi balmazújvárosi időközi választás eredményei nemcsak a helyi patthelyzetet oldották fel, hanem a magyar kutatási piacot is új megvilágításba helyezték.

A tegnapi napon megtartott balmazújvárosi időközi önkormányzati választás sokkal több volt egy helyi voksolásnál: az áprilisi országgyűlési választások előszobájaként és a választói hangulat legfrissebb „lakmuszpapírjaként” tekintett rá a szakma. Az eredmények pedig önmagukért beszélnek.

A számok nem hazudnak: Republica vs. Valóság

A választáson a Fidesz-KDNP jelöltje 47,09%-ot, míg az ellenzéki összefogás (melyet a szavazók gyakorlatilag a Tisza Párt helyi megfelelőjeként kezeltek) 43,77%-ot ért el. A két oldal közötti különbség tehát mindössze 3,32%.

Ha megnézzük a Republica Kutatóműhely legutóbbi, 1283 fős mintán alapuló országos Hangulatjelentését, a hasonlóság megdöbbentő:

  • Republica mérés: Fidesz 45% – Tisza 42% (Különbség: 3%)
  • Balmazújvárosi időközi választás: Fidesz 47% – Ellenzék 44% (Különbség: 3,3%)

Ez az eredmény messze a statisztikai hibahatáron belül van, ami egy nem reprezentatív, önkéntes alapú méréstől tudományos szempontból is bravúros teljesítmény.

Miért tévedtek a „nagyok”?

Ezzel szemben a hagyományos módszerekkel dolgozó intézetek az elmúlt hetekben egymásra licitálva jósoltak hatalmas elmozdulásokat. Voltak kutatók, akik 10-12 százalékos stabil Tisza-előnyt mértek, míg más, kormányközeli intézetek ugyanekkora, kétszámjegyű Fidesz-vezetést mértek.

Kutatóintézet / ForrásMért különbség (gap)Eltérés a valóságtól
Hagyományos Intézet A12% (Tisza javára)~15%
Hagyományos Intézet B10% (Fidesz javára)~7%
Republica Kutatóműhely3% (Fidesz javára)<1% (tűpontos)

A különbség oka a módszertanban keresendő. Míg a telefonos lekérdezések sokszor beleütköznek a válaszadók gyanakvásába vagy a társadalmi elvárásoknak való megfelelési kényszerbe, a Republica üzenetküldő alapú (Viber, Signal, WhatsApp) megközelítése közvetlen, anonim és gyors. Ez a „low-friction” módszer képes volt behúzni azokat az aktív szavazókat is, akik a hagyományos hívásokat már fel sem veszik.

Az aktivitás a kulcs

A balmazújvárosi eredmény és a Republica mérése közötti párhuzam arra mutat rá, hogy a mai politikai környezetben a mozgósíthatóság és a valós szándék sokkal jobban mérhető a digitális csatornákon keresztül. A 1283 szavazó nem csupán egy adatpont volt, hanem egy olyan közösség, amelynek hangulata hajszálpontosan leképezte a választási realitást.

Fotó: AI

by V.GY. -

A magyar kommentmező mint a közbeszéd romhalmaza

Kezdetben az internetre a szabadság tereként tekintettünk, hiszen azt reméltük, hogy a világháló lebontja a régi korlátokat és végre egyetlen nagy, közös asztalhoz ülteti különböző világnézetű embereket. Azt hittük, az értelmes párbeszéd lehetősége közelebb hozza egymáshoz a politikust és a választót, a városi értelmiségit és a vidéki gazdát. 2026-ra azonban be kell látnunk, hogy a digitális közösségi tér nem a nagy nemzeti találkozások helyszíne lett, hanem egyfajta virtuális polgárháború terepévé silányult.

Elemzésünk rámutat arra, hogy a magyar kommentkultúra nem csupán elvadult, hanem beleszorult a technológia és a sajátos hazai törésvonalak csapdájába.

Vélemény helyett identitáskeresés és a digitális lövészárkok világa

Nálunk a hozzászólások már régen nem az érvekről szólnak, hiszen egy-egy bejegyzés ma már inkább egyfajta politikai hitvallásként vagy törzsi jelzésként funkcionál. Amikor valaki leír egy mondatot, a magyar olvasó nem a gondolatot mérlegeli, hanem azonnal azt próbálja megfejteni, hogy melyik táborból érkezett a hang és melyik oldalon áll az illető.

A hozzászólás mára belépőjeggyé vált a saját közösségünkbe, és sokan csak azért írnak, hogy igazolják a sajátjaik felé a rendíthetetlen hűségüket. Ebben a kifordult világban a másik fél már nem vitapartner, hanem elpusztítandó ellenség vagy megvezetett idegen. Nem a meggyőzés a cél, hanem a másik teljes erkölcsi megsemmisítése és a digitális térből való kiszorítása.

A Szilícium-völgy algoritmusai és a magyar indulatok találkozása

A globális technológiai platformokat természetesen nem a magyar néplélek sajátosságaira tervezték, de a hazai közbeszéd feszültségei kiváló alapanyagnak bizonyultak az algoritmusok számára. A gépi kód ugyanis nem ismeri az árnyalt magyar mondatokat és a megfontolt érvelést, hiszen számára csak a mérhető aktivitás létezik.

A rendszer nem az igazságot keresi, hanem azt figyeli, hogy melyik bejegyzés váltja ki a leggyorsabb és legerősebb indulatokat. A magyar kommentmező így vált a jogos társadalmi feszültségek és a mesterségesen szított gyűlölet gyűjtőhelyévé, ahol a józan észnek már nem osztanak lapot.

A hangerő uralma és a polgári vita alkonya

Ma a magyar interneten nem a bölcsesség és a tapasztalat, hanem a leghangosabb és legagresszívabb szereplők dominálnak. Aki megállna egy pillanatra mérlegelni, azt azonnal elsodorja a parttalan düh cunamija, hiszen a lassú gondolkodás nálunk gyanússá vált. Aki árnyaltan próbál fogalmazni, azt azonnal okoskodónak vagy megalkuvónak bélyegzik a harsány tömegek.

Ennek a folyamatnak a legszomorúbb következménye az, hogy a józan és vitaképes többség egyszerűen kivonult a nyilvánosságból és némaságba burkolózott. Maradtak helyettük a hivatásos hergelők és azok a figurák, akik már csak kiabálva tudják felhívni magukra a figyelmet. Ez nem csupán a vita halála, hanem a normális polgári párbeszéd módszeres elűzése a magyar nyilvánosságból.

Az emberi minőség még megvan, csak a keretek torzultak el

A Republica Kutatóműhely legfontosabb megállapítása mégis az, hogy nem a magyar emberek lettek rosszabbak, hanem a digitális tér vált élhetetlenné körülöttünk. Ha ugyanezeket az embereket leültetnénk egy asztalhoz vagy egy baráti beszélgetésre, a többségük még ma is képes lenne meghallgatni a másikat és keresni a közös pontokat.

A világhálón azonban nincsen arc és nincsen csend, a gép pedig nem hagy időt a reflexióra és az emberi gesztusokra. A megoldás talán abban rejlik, ha felismerjük, hogy nem kell minden provokációra azonnal válaszolnunk. A csend ma már nem a gyengeség jele, hanem a józan ész és a méltóság utolsó védvonala. A valódi kérdés nekünk, magyaroknak az marad, hogy képesek vagyunk-e még emberként tekinteni a másikra a virtuális lövészárkokon keresztül is.

by V.GY. -

Politikai kommunikációs tendenciák a közösségi médiában: 2025 decemberi mérleg

Elemzés a pártelnöki platformok teljesítményéről és a 2026-os választási felkészülés dinamikájáról

A 2025-ös év vége a korábbi esztendőkkel ellentétben nem hozott konszolidációt a hazai közéleti diskurzusban. A karácsonyi időszakra jellemző kommunikációs „uborkaszezon” elmaradása mögött komplex bel- és külpolitikai katalizátorok állnak. Az elemzett időszakban a pártelnökök követőtáborainak mozgása nem csupán organikus növekedést, hanem a 2026-os országgyűlési választások előtti pozíciófogás intenzitását is tükrözi.

A politikai aktivitást fenntartó tényezők

A decemberi rendkívüli elköteleződési (engagement) mutatókat az alábbi stratégiai témák tartották szinten:

  • Geopolitikai feszültség: Az orosz–ukrán konfliktus rendezési tervei körüli folyamatos bizonytalanság.
  • Permanens kampányüzemmód: A 2026-os választási ciklus korai, de intenzív kampánytevékenysége.
  • Szakpolitikai konfliktusok: A gyermekvédelmi intézményrendszer (Szőlő utca) körüli turbulencia és az úgynevezett „Tisza-adócsomag” kormányzati napirenden tartása.
  • Fővárosi kríziskommunikáció: Budapest pénzügyi fenntarthatóságának kérdései.
  • Személyi narratívák: Magyar Péter karácsonyi interjúja és a Digitális Polgári Körök terepmunkája.

Platformspecifikus elemzés

Facebook: Orbán Viktor abszolút dominanciája

A Facebook továbbra is a legmeghatározóbb felület a választói elérés szempontjából.

  • Orbán Viktor decemberben átlépte az 1,5 milliós követői bázist, ami új országos rekord. Ez a növekedési ütem (havi +50 ezer fő) megerősíti a miniszterelnök egyeduralkodó pozícióját a platformon.
  • Magyar Péter (740 ezer követő) növekedése stabil, azonban elérése egyelőre nem haladja meg a kormányfő bázisának 50%-át.
  • Ellenzéki mozgások: Dobrev Klára a gyermekvédelmi tematika révén érte el a 180 ezres küszöböt, míg a kisebb pártok (MSZP, Jobbik) vezetői mikrojubileumokat (15-20 ezer fő) regisztrálhattak.

Instagram: A „Pole Position” presztízscsatája

Az Instagramon tapasztalható a legélesebb verseny a fiatalabb választói kohorszokért.

  • Október-novemberi ingadozás után Orbán Viktor visszavette a vezetést Magyar Pétertől, jelentősen nagyobb (25 ezer vs. 11 ezer fő) havi növekedést produkálva.
  • Ez a szegmens mutatja a legnagyobb hajlandóságot a vizuális tartalomfogyasztásra épülő politikai üzenetek befogadására.

TikTok és YouTube: Tartalmi differenciálódás

A videómegosztó platformokon eltérő stratégiai előnyök mutatkoznak:

  • TikTok: Magyar Péter jelentős előnyt (kb. 50 ezer fő) épített ki Orbán Viktorral szemben, ami a fiatal szavazók körében élvezett strukturális előnyét jelzi.
  • YouTube: Toroczkai László őrzi vezető pozícióját, ami a Mi Hazánk szisztematikus tartalomgyártási stratégiáját igazolja. Kiemelendő Márki-Zay Péter decemberi aktivitása, aki a televíziós szereplések (pl. 48 perc) YouTube-visszhangjának köszönhetően érte el a 70 ezres feliratkozói számot.

Konklúzió és prognózis

A 2025-ös év zárása megerősítette, hogy a digitális ökoszisztéma a klasszikus politikai tér elsődlegességét élvezi. Orbán Viktor a tömegplatformokon (Facebook) és a nemzetközi súlyú felületeken (X) mutat dominanciát, míg kihívói a vertikális videós tartalmak (TikTok) és a rétegfelületek (YouTube) mentén próbálnak ellensúlyt képezni.

A 2026-os év első negyedévében a követőszámok növekedése várhatóan tovább gyorsul, ahogy a formális kampányidőszakhoz közeledve a mozgósítási kényszer növekszik.

by V.GY. -

A vélemény mint vízumfeltétel: Az algoritmus-alapú határvédelem kora

Az Egyesült Államok Vám- és Határvédelmi Hivatala (CBP) nemrégiben olyan javaslatot terjesztett elő, amely alapjaiban írhatja felül a nemzetközi utazási sztenderdeket. A tervezet értelmében a jövőben a vízummentességi programban (VWP) részt vevő országok polgárainak – köztük a magyar utazóknak is – öt évre visszamenőleges közösségimédia-előzményeket kellene szolgáltatniuk az elektronikus utazási engedély (ESTA) igénylésekor.

Ez a lépés messze túlmutat a puszta biztonságpolitikán, a digitális lábnyomunk immár nem csupán marketingadat, hanem a fizikai mozgásszabadságunk kulcsfontosságú infrastruktúrájává válik.

A „digitális panoptikum” kiterjesztése

A javaslat értelmében a közösségi média az ESTA-rendszer kötelező adatelemévé válna. Az adatgyűjtés mélysége azonban megdöbbentő: a lista nem áll meg a profilneveknél. Amennyiben megvalósítható, a kérelmezőknek át kellene adniuk:

  • Ötévnyi telefonszám-használatot és tízévnyi e-mail címlistát.
  • Az elektronikusan benyújtott fényképek IP-címeit és metaadatait.
  • Teljes körű biometrikus adatokat (DNS-től az íriszadatokig).
  • Részletes családi adatokat (lakóhelytől a születési helyig).

Bár a javaslat jelenleg 60 napos véleményezési szakaszban van, a trend egyértelmű, a Trump-adminisztráció a digitális profilokat a politikai szűrés elsődleges eszközévé kívánja tenni.

Az öncenzúra mint túlélési stratégia

A Republica Kutatóműhely elemzése szerint a legnagyobb kockázat nem a technikai adatgyűjtésben, hanem a társadalmi hatásokban rejlik. Farshad Owji, a bevándorlási jog szakértője találóan jegyezte meg: a rendszer megbéníthatja a szabad véleménynyilvánítást.

„Az emberek öncenzúrát fognak gyakorolni… Ez ki fog hatni a turizmusra, az üzleti életre és Amerika globális hírnevére is.”

Amikor a bejegyzéseink, lájkjaink vagy megosztásaink évekkel később akadályozhatják meg egy tanulmányút, egy üzleti tárgyalás vagy egy családi látogatás létrejöttét, a közéleti diskurzus drasztikusan megváltozik. A politikai véleményformálás kockázatos luxussá válik.

A közélet „de-digitalizációja”?

A közösségi média eddigi szerepe – az önkifejezés és a diskurzus terepe – fundamentálisan átalakulhat. Ha a digitális profilunk a határvédelmi algoritmusok nyersanyaga, az alábbi folyamatokra számíthatunk:

  1. A véleménybuborékok megmerevedése: A felhasználók kerülni fogják az ellentmondásos vagy kritikus tartalmakat.
  2. A tartalom visszaszorulása: A politikai influenszerek és közéleti szereplők számára a platformhasználat hivatásbeli kockázattá válik.
  3. Párhuzamos nyilvánosságok: A valódi diskurzusok átvándorolhatnak a titkosított, zárt csatornákra, tovább erodálva a közös digitális teret.

A láthatatlan infrastruktúra

Meggyőződésünk, hogy a technológia sosem semleges. Az online önkifejezés egyre inkább annak a keretrendszernek a részévé válik, amely meghatározza, ki hol tanulhat, dolgozhat vagy hová utazhat. A határvédelem nem a fizikai sorompóknál kezdődik, hanem a szerverparkokban, ahol az elmúlt öt évünk digitális lenyomata alapján dőlhet el a sorsunk.

by V.GY. -

A szolidaritás szavatossági ideje: Mi marad karácsony után?

December 26-án, a karácsonyi ünnepek záróakkordjaként a magyar háztartások nagy részében lassan elcsendesedik a sürgés-forgás. Elfogynak az ünnepi ételek, a figyelem pedig a pihenés felé fordul. Ugyanakkor kutatói szempontból ez az időszak egy kritikus fordulópontot is jelöl: véget ér az év azon szakasza, amikor a társadalmi szolidaritás a csúcspontján van. De vajon mi történik azzal a hatalmas energiával és segítő szándékkal, amely az elmúlt hetekben mozgósította az országot?

A „decemberi csúcs” anatómiája

Magyarországon az adományozási kultúra erősen szezonális. A hazai civil szervezetek és karitatív alapítványok éves bevételeinek jelentős része – egyes becslések szerint közel 30-35%-a – a november végi és decemberi időszakra koncentrálódik. Ez az Adni Öröm-típusú kampányok, a vállalati jótékonysági akciók, és az egyéni felajánlások egybeesésének köszönhető.

Kutatóműhelyünk elemzése szerint ez a hullám két forrásból táplálkozik:

  1. Érzelmi empátia: Az ünnepi narratíva („senki ne maradjon egyedül”, „minden gyermeknek jusson ajándék”) felerősíti a közvetlen segítségnyújtás irényi igényt.
  2. Lelkiismereti kiegyenlítés: A karácsonyi túlfogyasztás (amely a 2025-ös adatok szerint az inflációs nyomás ellenére is jelentős maradt) gyakran szül egyfajta „visszaadási kényszert”, ahol az adományozás a saját jólétünk feletti bűntudat enyhítésére is szolgál.

2025-ös kihívás: A szolidaritás jogi és gazdasági gátjai

A 2025-ös év különleges kihívások elé állította a magyar civil szférát. A szuverenitásvédelmi és átláthatósági szabályozások szigorítása miatt a hazai civil szervezetek működési környezete bizonytalanabbá vált. Ebben a környezetben a lakossági adományok szerepe felértékelődött, ugyanakkor a megélhetési válság (alacsony reálbérek, magas élelmiszerárak) beszűkítette az átlagemberek mozgásterét.

Azt látjuk, hogy míg a nagy nyilvánosságot kapó rászorultságra (pl. beteg gyerekek, éhező családok karácsonyi vacsorája) könnyen gyűlik a pénz, a rendszerszintű problémák (lakhatási szegénység, oktatási esélyegyenlőség, jogvédő tevékenység) finanszírozása elmarad a szükségestől.

A januári „másnaposság”

Amikor január elején a karácsonyi díszek lekerülnek, a társadalmi figyelem is elfordul. Ez a civil szervezetek számára a legnehezebb időszak: az adományozási kedv drasztikusan visszaesik, miközben a rászoruló családok számára a január a legkeményebb hónap. A karácsonyi élelmiszercsomagok elfogynak, a fűtésszámlák megérkeznek, és az ünnepi hitelből vásárolt ajándékok törlesztőrészletei is ekkor jelentkeznek először a családi kasszákban.

Stratégiai szolidaritás 2026-ra

A Republica Kutatóműhely szerint a valódi társadalmi kohézió próbája nem a december, hanem a január. A kérdés az, képesek vagyunk-e az eseti, érzelmi alapú segítést átalakítani tudatos, strukturális támogatássá.

A 2026-os év nagy feladata, hogy a magyar társadalom felismerje, a szolidaritás nem egy szezonális termék, hanem a közösségünk immunrendszere. Ha az ünnepi jókedvünkből csak egy morzsányit is át tudunk menteni a szürke hétköznapok rendszerszintű problémáinak megoldására, már sokat tettünk egy szolidárisabb Magyarországért.

by V.GY. -

A polarizáció lélektana a karácsonyi asztal mellett

A karácsony elvileg a társadalmi és családi kohézió ünnepe, ám az elmúlt években egyre többen tapasztalják, a békés vacsorát bármikor romba döntheti egy félmondatos politikai megjegyzés. Ami korábban egészséges vita volt, az mára gyakran személyes sértéssé, sőt családi veszekedéssé fajul. Miért vált ennyire nehézzé a párbeszéd, és mit mond erről a társadalomtudomány?

Az érzelmi falak: Mi az az afektív polarizáció?

A politikai elemzések során gyakran beszélünk ideológiai különbségekről, ám a családi asztalnál nem a szakpolitikai programok csapnak össze. Amit ott tapasztalunk, azt a kutatók afektív polarizációnak nevezik. Ez azt jelenti, hogy a szembenálló felek nem csupán nem értenek egyet egymással, de morálisan alsóbbrendűnek, ellenségesnek, vagy éppen „agymosottnak” látják a másikat.

Ebben a környezetben a politikai hovatartozás a személyes identitás részévé válik, ha valaki kritizálja az általunk preferált politikai szereplőt, azt nem véleménynyilvánításként, hanem az értékrendünk és a személyünk elleni támadásként éljük meg.

A digitális buborékok hatása a nappalira

A Republica Kutatóműhely digitális nyilvánosságot vizsgáló kutatásai rávilágítanak, ma már nem ugyanazt a valóságot fogyasztjuk. Az algoritmusok által vezérelt hírfolyamok olyan véleménybuborékokba zárnak minket, ahol a saját igazunkat alátámasztó információk felerősödnek, a cáfolatok pedig el sem jutnak hozzánk.

Amikor karácsonykor találkozunk a másik buborékban élő rokonunkkal, a legnagyobb sokkot az okozza, hogy már a tényekben sem értünk egyet. Ami az egyik félnek evidencia, a másiknak propaganda, és fordítva.

Stratégiák a párbeszéd helyreállításához

Kutatóként és elemzőként hiszünk abban, hogy a polarizáció nem sorsszerű, hanem mérsékelhető. A családi béke megőrzéséhez a kommunikációtudomány eszköztárából hívhatunk segítségül néhány módszert:

  1. Az „identitás-védelem” felismerése: Tudatosítsuk, hogy a vitapartnerünk (a rokonunk) nem azért makacs, mert rosszat akar, hanem mert a politikai nézetei a biztonságérzetéhez és a közösségi tartozásához kapcsolódnak.
  2. Kérdezés a kijelentés helyett: A kinyilatkoztatások helyett próbálkozzunk a mélyebb megértéssel. A „Hogy érted ezt?” vagy a „Milyen tapasztalatod vezetett ehhez a véleményhez?” kérdések gyakran tompítják az agressziót, és visszaterelik a beszélgetést a személyes szintre.
  3. Közös nevezők keresése: A politikai narratívák megosztanak, de az alapvető emberi értékek (a család biztonsága, az egészség, a méltányosság) gyakran azonosak a két oldalon, ha ezekre fókuszálunk, a vita éle elvész.

Konklúzió: A politika mulandó, a közösség állandó

A Republica Kutatóműhely célja a magyar közbeszéd minőségének javítása, úgy látjuk, hogy a társadalmi sebek gyógyítása kicsiben, a mikroközösségekben kezdődik. A karácsonyi asztal nem feltétlenül a nagy politikai meggyőzések helyszíne kell hogy legyen, hanem a megrendült bizalom helyreállításának terepe.

Idén próbáljuk meg a „tűzszünetet” nem vereségként, hanem a kapcsolataink védelmeként megélni. Hiszen a politika célja eredetileg a közösség szolgálata lenne, ne hagyjuk hogy pont a közösségeinket rombolja szét.

by V.GY. -

Mit mondanak rólunk az AI-algoritmusok?

A digitális lábnyomunkból épülő társadalmi profilok rejtett veszélyei


2025-re a mesterséges intelligencia alapú profilozás már mindennapi gyakorlattá vált. A nagy platformok, kereskedelmi láncok, bankok és közösségi média szolgáltatók valós időben építenek rólunk részletes adatportrékat. A legtöbb magyar felhasználó valójában nincs tisztában azzal, hogy néhány kattintásból, vásárlási előzményből, vagy akár a telefon mozgásmintáiból olyan modellek születnek, amelyek személyiségre, politikai érdeklődésre és érzelmi állapotra következtetnek. A profilozás ma már túlmutat a reklámokon, olyan következtetéseket von le rólunk, amelyeket sokszor mi magunk sem mondanánk ki.

  1. Hogyan épül fel a digitális én?
    A digitális lábnyom ma már több ezer apró információból áll össze. Egy átlagos felhasználóról a nagy techcégek akár 5–15 ezer adatszegmenst tárolnak és kombinálnak. Ezek között a következők szerepelnek:

Viselkedési adatok: kattintások, posztolási minták, reakciók ritmusa, megosztások témája
Mobiladatok: lokáció, mozgásminták, vásárlási helyszínek
Pszichográfiai jelek: milyen típusú tartalmakra reagál, milyen videókat néz végig
Érzelmi mintázatok: a görgetés sebességéből vagy a kattintások típusából következtethető hangulat
Kereskedelmi adatok: hol vásárol, milyen gyakran, milyen árszinten

Ezekből áll össze az úgynevezett digitális entitás, amely sok esetben pontosabb képet ad rólunk, mint amit a környezetünk, vagy akár mi magunk gondolunk.

  1. Mit jósol rólunk az AI?
    A modern profilozó rendszerek már nemcsak kategorizálnak, hanem viselkedést, hajlamot és jövőbeli döntéseket is előrejeleznek.

Pszichológiai profil: a személyiségmodell alapján megjósolható, mennyire vagyunk impulzívak, befolyásolhatók, nyitottak vagy hajlamosak az érzelmi reagálásra.
Politikai és értékalapú hovatartozás: az algoritmus nem egyszerű pártválasztást becsül, hanem azt, milyen témákra vagyunk érzékenyek, mikor vagyunk mozgósíthatók, milyen üzenetek váltanak ki reakciót.
Fogyasztói és pénzügyi viselkedés: a banki és kereskedelmi rendszerek már képesek megjósolni, ki késik majd a fizetéssel, ki vált szolgáltatót, vagy ki az érzelmi alapú vásárló.
Érzelmi állapot szerinti célzás: a reklámok és politikai üzenetek képesek felismerni, mikor vagyunk fáradtak, frusztráltak vagy túlhajszoltak, és ennek megfelelően módosítják a tartalmakat.

  1. Miért veszélyes mindez társadalmilag?
    A profilozás következményei már nem egyéni szinten jelentkeznek, hanem társadalmi struktúrákat alakítanak át.

Láthatatlan kategorizálás: a felhasználók észrevétlenül kerülnek különböző digitális buborékokba, amelyek meghatározzák, milyen ajánlatokat, híreket vagy politikai üzeneteket látnak.
Algoritmikus előítéletek: ha egy modell téves vagy torz következtetést von le, az automatikusan hátrányos helyzetbe hozhat csoportokat. Például rosszabb ajánlatot kaphatnak hitelre, kevesebb lehetőséget láthatnak a hirdetések között, vagy egyáltalán nem jutnak el bizonyos információkhoz.
Politikai manipuláció új szintje: a klasszikus propaganda mindenkihez ugyanazt az üzenetet küldte. A mesterséges intelligencia azonban személyre szabott politikai valóságot épít: eltérő üzenetet mutat a dühös, a bizonytalan, az érzelmileg sérülékeny vagy éppen közömbös szavazónak.
A demokratikus ellenőrzés hiánya: sem Magyarországon, sem Európában nem átlátható, hogy pontosan milyen modellek dolgoznak, milyen adatokból tanulnak, és milyen következtetéseket vonnak le rólunk. A döntéshozás hátterét egyre inkább gépek uralják, láthatatlan logika alapján.

  1. A magyar társadalom sérülékenysége, Magyarország különösen kitett a profilozási kockázatoknak.

Digitális tudatosság hiánya: sok felhasználó nincs tisztában azzal, hogy a profilalkotás nem csupán reklámoptimalizálás, hanem pszichológiai és politikai elemzés is.
Platformfüggőség: a hazai digitális tér néhány nagy szolgáltató kezében koncentrálódik.
Erős politikai polarizáció: az érzelmi intenzitás rendkívül jól mérhető, és könnyen manipulálható.
Transzparencia hiánya: nincs társadalmi vita arról, ki és milyen célból építheti fel a magyarok digitális profilját.

  1. Merre tovább?
    A társadalom védelme érdekében több irányba is szükség van lépésekre.

Profilozási átláthatóság: a platformokat kötelezni kellene arra, hogy a felhasználók megtekinthessék, milyen kategóriákba sorolták őket, és milyen előrejelzések készültek róluk.
Független AI-audit: szükség lenne rendszeres vizsgálatra, amely feltárja az algoritmusok torzításait és politikai célzásait.
Digitális önrendelkezés erősítése: a felhasználóknak joga legyen kilépni az érzelmi alapú célzásból, illetve tiltható legyen bizonyos adatok felhasználása.
Társadalomtudományi monitoring: folyamatosan mérni kellene, hogyan befolyásolja a profilozás a demokráciát, a társadalmi kohéziót és az online radikalizációt.


A digitális lábnyomunkból épülő algoritmikus portrék ma már nem csupán rögzítik, hanem formálják is a viselkedésünket. A kérdés nem az, hogy mit tudnak rólunk a rendszerek, hanem hogy ki rendelkezik ezzel a tudással, ki ellenőrzi az algoritmusokat, és ki védi meg a társadalmat a láthatatlan digitális befolyásolástól. A következő évtized egyik legfontosabb demokratikus kihívása az lesz, hogy valódi önrendelkezést teremtsünk a rólunk készült adatprofilok felett.

by V.GY. -

Hangulatjelentés!

A Republica Kutatóműhely új, kísérleti jellegű online hangulatkutatást indít.

Célunk, gyors, átlátható és mindenki számára követhető képet adni arról, hogy a résztvevők melyik pártot támogatnák egy most vasárnapi választáson.

🗳 Hogyan tudsz szavazni?

Küldj egyetlen betűt a 30/505-3300 telefonszámra Viberen, WhatsAppon, Signalon vagy Telegramon minden héten hétfő 0 órától vasárnap 24 óráig. (2025.12.07. 0 órától-12.14. 24 óráig)

T – Tisza Párt

F – Fidesz–KDNP

M – Mi Hazánk

D – Demokratikus Koalíció

K – Magyar Kétfarkú Kutyapárt

E – Egyéb párt

➡️ Egy telefonszám = egy szavazat.

➡️ Csak a meghatározott időszakban érkező, egybetűs üzenetek érvényesek.

🔒 Adatvédelem – fontos nekünk, fontos neked

Nem kérünk nevet, címet, életkort, semmilyen személyes adatot.

Az üzeneteket kizárólag statisztikai célra használjuk (a betűt), majd töröljük.

Az eredmények összesített formában jelennek meg, sem telefonszám, sem profil, sem tartalom nem kerül nyilvánosságra.

📊 Mikor érkezik az eredmény?

Minden héten közzétesszük az adott időszakban beérkezett, érvényes szavazatok százalékos megoszlását.

Ez a kutatás egy kísérlet arra, hogy a digitális térben létező hétköznapi politikai hangulatot gyorsabban és közvetlenebbül mérjük fel.

Ha te is részt vennél a Hangulatjelentésben, most már tudod, mit kell tenned.

Küldd el a Te is a betűdet, és részese leszel a heti hangulat alakulásának!

Módszertan:

A kutatás célja

A kutatás célja, hogy gyors, online hangulatjelentést adjon arról, hogy a felmérésben részt vevő válaszadók melyik pártot támogatnák egy jelenlegi választás esetén.

2. A célcsoport és a minta jellege

  • Célcsoport: Magyarországon élő, 18 év feletti polgárok akik használják a Viber, WhatsApp, Signal vagy Telegram üzenetküldő alkalmazásokat.
  • Mintavétel módja: önkéntes.
    • A kutatásban azok vesznek részt, akik saját elhatározásukból üzenetet küldenek.

3. Adatfelvételi módszer

A kutatás online üzenetküldő alkalmazásokon keresztül zajlik.

  • Elérhető csatornák:
    • Viber
    • WhatsApp
    • Signal
    • Telegram
  • A szavazásra szolgáló telefonszám: 30/505-3300
  • A válaszadás módja:
    A résztvevők egy egybetűs üzenetet küldenek a fenti telefonszámra az általuk támogatott pártnak megfelelően:
    • T betű – Tisza Párt
    • F betű – Fidesz–KDNP
    • M betű – Mi Hazánk
    • D betű – Demokratikus Koalíció (DK)
    • K betű – Magyar Kétfarkú Kutyapárt
    • E betű – egyéb párt
  • Egy résztvevőhöz egy telefonszámot rendelünk:
    • Egy telefonszámról egy szavazatot veszünk figyelembe.
    • Ha ugyanarról a számról több üzenet érkezik, a módszertan szerint az első üzenetet tekintjük érvényesnek,
  • Időkeret:
    • A szavazás egy meghatározott időszakban zajlik (pl. „2025. január 10. 0:00 és 2025. január 12. 24:00 között”).
    • Csak az ebben az időintervallumban beérkezett üzeneteket vesszük figyelembe.

4. Adatkezelés és érvényes válaszok

  • Érvényes szavazatnak azokat az üzeneteket tekintjük, amelyek:
    • a megadott időszakban érkeztek,
    • pontosan egy betűt tartalmaznak,
    • és ez a betű megfelel az előre rögzített kódolásnak (T, F, M, D, K, E – kis- és nagybetű egyaránt elfogadható, ezt rögzíthetitek).
  • Érvénytelen szavazatnak minősül:
    • ha az üzenet nem értelmezhető (több betű, szöveg, kép, emoji stb.),
    • ha nem a megadott kódok valamelyikét tartalmazza,
    • ha az üzenet a szavazási időszakon kívül érkezett.
  • Adatfeldolgozás:
    • A beérkezett üzeneteket a betűk alapján kategóriákba soroljuk,
    • és összeszámoljuk, hogy adott kategóriába mennyi érvényes szavazat tartozik.
    • Az eredményeket százalékos megoszlásban mutatjuk be (pl. T: 33%, F: 30% stb.).

A feldolgozás során sem név, sem üzenetszöveg, sem profilfotó nem kerül publikálásra, csak az összesített számok.

5. Adatvédelem és anonimitás

  • A kutatás során nem kérünk nevet, lakcímet, életkort vagy egyéb személyes adatot.
  • A szavazat leadása nem jár regisztrációval, az üzeneteket anonim módon, kizárólag statisztikai célra használjuk fel.
  • A telefonszámokat nem kapcsoljuk össze semmilyen személyazonosító adattal, nem használjuk marketingcélokra, és nem adjuk tovább harmadik félnek.
  • Az eredmények csak összesített formában jelennek meg (pl. „a beérkezett érvényes szavazatok X%-a támogatta a … pártot”).
by V.GY. -

Mi jön a tiltott politikai hirdetések után?

2025 őszén új korszak kezdődött az európai online politikai kommunikációban.
Életbe lépett az EU új rendelete a politikai hirdetések átláthatóságáról (TTPA), a nagy platformok, elsősorban a Meta (Facebook, Instagram) és a Google (YouTube) pedig erre azzal reagáltak, hogy szinte teljesen leállítják a politikai hirdetések futtatását az EU-ban.

Papíron ez a demokrácia védelméről, a manipuláció visszaszorításáról és a választók erősebb védelméről szól. A valóság azonban összetettebb.

Mit szeretne az EU elérni?

Az új szabályozás célja, hogy:

  • közös minimumszabályokat hozzon a politikai hirdetésekre online és offline;
  • láthatóvá tegye, ki fizet egy hirdetésért, mennyit költ rá, és hogyan célozzák;
  • korlátozza a személyes adatokon alapuló, mikrocélzott politikai reklámokat;
  • csökkentse a külföldi befolyás és az információs manipuláció kockázatát.

Fontos: a rendelet nem a véleményt szabályozza, hanem a fizetett terjesztés szabályait.

Miért léptek vissza a nagy platformok?

A Meta és a Google szerint az új előírások:

  • bonyolultak és jogilag kockázatosak,
  • minden politikai hirdetésről részletes adatközlést követelnek,
  • akár árbevételük 6%-át elérő bírságot is lehetővé tesznek súlyos jogsértés esetén.

A cégek ezért úgy döntöttek, inkább lemondanak a politikai hirdetések piacáról, mintsem az új rendszerben működtessék. Ez egyszerre old meg és teremt problémákat.

Kik érintettek? Nem csak a pártok

A változás jóval több szereplőt érint, mint a klasszikus pártpolitika:

  • pártok és jelöltek – kampányidőszakban eddig erősen támaszkodtak a célzott online hirdetésekre;
  • civil szervezetek, jogvédők, szakmai szervezetek – ha társadalmi ügyekről kommunikálnak (környezet, jogállamiság, kisebbségi jogok), az gyakran politikai hirdetésnek minősül;
  • kormányzati tájékoztató kampányok – ha konkrét döntést vagy jogszabályt támogatnak, szintén a szabály hatálya alá esnek;
  • kutatók, fact-check projektek – eddig a platformok nyilvános hirdetési archívumaira támaszkodhattak, ez a forrás most beszűkül.

Az új helyzet tehát a teljes demokratikus ökoszisztémát érinti.

Mit nyerhetünk vele?

Az optimista forgatókönyv szerint:

  • kevesebb a mikrocélzott manipuláció – szűkül a tér arra, hogy bizonyos csoportok láthatatlanul kapjanak rájuk szabott üzeneteket;
  • átláthatóbb a pénz útja – ahol marad politikai hirdetés, ott világosabb lehet, ki fizet érte;
  • felértékelődik a tartalom – ha a pénzzel agyonhirdetett kampányok visszaszorulnak, nagyobb szerepet kaphat a kreativitás és az organikus elérés.

És mitől tartanak a kritikusok?

A kritikus nézőpont három fő kockázatot emel ki:

  1. Csökkenő reklámpiac
    Ha kevesebb a hivatalos hirdetés és gyengülnek a hirdetési archívumok, nehezebb átlátni, ki hogyan próbál hatni a választókra.
  2. A szürkezóna megerősödése
    A politikai üzenetek részben olyan csatornákba tolódhatnak, ahol formailag nem hirdetésről van szó, influenszervideók, mémoldalak, „független” vélemények, miközben a finanszírozás kevésbé látható.
  3. Egyenlőtlen alkalmazkodás
    A nagy erőforrásokkal, saját médiával rendelkező szereplők könnyebben találnak kerülőutakat, mint a kisebb pártok vagy civil szervezetek.

Hogyan alkalmazkodnak a szereplők?

A szereplők számára három irány rajzolódik ki:

  • Fizetett hirdetés helyett tartalomstratégia
    Fontosabb lesz a rendszeres, következetes organikus jelenlét, a történetmesélés, a személyes jelenlét és a közösségépítés.
  • Platformdiverzifikáció
    A kommunikáció nem koncentrálódhat egy-két nagy felületre. A klasszikus közösségi oldalak mellett nő a szerepe a videóplatformoknak, hírleveleknek, podcastoknak, zárt csoportoknak.
  • Tudatos szabályértelmezés
    Minden szereplőnek tisztáznia kell magának, mit kell politikai hirdetésként jelölnie, milyen adatokkal célozhat, és hol a határ a társadalmi ügy és az általános tájékoztatás között.

Mit érez ebből az átlagfelhasználó?

A felhasználó szintjén a folyamat így jelenik meg:

  • kevesebb „szponzorált” politikai hirdetés a hírfolyamban;
  • nem tűnnek el a politikáról szóló tartalmak: maradnak posztok, videók, mémek, véleménycikkek;
  • gyakran nem egyértelmű, ki finanszírozza ezeket, vagy kinek az érdekeit képviselik.

A „nincs politikai hirdetés” tehát nem a politika eltűnését jelenti, hanem azt, hogy más formában, más logika szerint van jelen a platformokon.

Merre billen a mérleg?

Az, hogy mindez végül egészségesebb vagy torzabb nyilvánossághoz vezet, több tényezőtől függ:

  • mennyire következetes a szabályok alkalmazása
  • mennyire fejlődik a felhasználók digitális műveltsége
  • mennyire erősödnek meg a kutató- és civil kezdeményezések, amelyek továbbra is figyelik és elemzik a politikai kommunikációt.

Ha ezek a feltételek teljesülnek, a kevesebb politikai hirdetés közelebb vihet egy átláthatóbb, tisztább versenyhez.
Ha nem, akkor könnyen előállhat az a helyzet, hogy kevesebb látható hirdetés mellett is ugyanannyi, sőt több, csak éppen láthatatlanabb befolyás éri a választókat.

by V.GY. -

Szoros a meccs, sok a bizonytalan szavazó, így látják az online válaszadók

A Republica Kutatóműhely online felmérése szerint a válaszadók körében a Tisza Párt 33%, a Fidesz–KDNP 30% támogatottságon áll. A Mi Hazánk 6%, a Demokratikus Koalíció 3%, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt 3%, míg az „egyéb pártok” összesen 3%-ot érnek el. A bizonytalanok / nem választ pártot kategória 22%, vagyis majdnem minden ötödik válaszadó ma még nem tudja kire szavazna, vagy nem szívesen nevezi meg a pártpreferenciáját.

A számok alapján a Tisza Párt jelenleg enyhe előnnyel vezet a kormánypárt előtt, de a 3 százalékpontos különbség önmagában nem jelent magabiztos előnyt. A Fidesz–KDNP továbbra is erős törzsbázist tud felmutatni, miközben a Tisza a rendszerkritikus, kormányváltást akaró szavazókat gyűjti maga köré. A Mi Hazánk 6%-os eredménye stabil jelenlétet sugall, míg a kisebb ellenzéki pártok (DK, Kutyapárt, egyéb szereplők) 3–3%-os sávban mozognak, ez inkább a széttöredezett politikai teret, mintsem egy-egy markáns alternatíva kiemelkedését mutatja.

A politikai verseny igazi tere ugyanakkor nem itt, hanem a 22%-os bizonytalan táborban rajzolódik ki. Ha ezt a csoportot sikerül megszólítani, könnyen elmozdulhatnak az erőviszonyok, erősödhet egy kormányváltó hangulat, de az is lehetséges, hogy a status quo stabilizálódik, ha a bizonytalanok jelentős része végül otthon marad. A mostani eredmény ezért inkább hangulatjelentés az online, politikailag aktív közegben, mintsem választási jóslat.

Módszertan

Az elemzés alapjául a Republica Kutatóműhely saját, online kérdőíves felmérése szolgál. A kutatásban 600 fő vett részt, akik önkéntesen, internetes felületen töltötték ki az anonim kérdőívet.

A pártpreferenciára vonatkozó kulcskérdés így hangzott:

„Ha most vasárnap lennének a választások, Ön melyik pártra szavazna?”

A válaszok alapján az alábbi kategóriákat különítettük el: Tisza Párt, Fidesz–KDNP, Mi Hazánk, Demokratikus Koalíció, Magyar Kétfarkú Kutyapárt, „egyéb párt”, valamint a bizonytalan / nem tudja kategória.

A felmérés nem véletlen mintavétellel, hanem online elérésen és önkéntes részvételen alapul, ezért nem tekinthető országosan reprezentatívnak a teljes szavazókorú népességre. Az eredmények elsősorban az online, politikailag aktív közönség hangulatáról adnak pillanatképet, nem pedig klasszikus értelemben vett országos közvélemény-kutatásként értelmezendők. Egy 600 fős, véletlen mintán végzett kutatás esetében a maximális mintavételi hiba elméletileg megközelítőleg ±4 százalékpont lenne, ezt itt csak viszonyítási pontként érdemes kezelni.