Halloween már régen nem csupán a töklámpások és jelmezek ünnepe. A digitális térben október vége a kattintások, a nézettség és a „horror-trendek” hónapja lett. A félelem ma már nemcsak érzés, hanem tartalom is. A közösségi média algoritmusai pedig pontosan tudják, hogy a borzongás az egyik legerősebb figyelemforrás, amitől félünk, arra újra és újra ránézünk.
A TikTok-on az utóbbi években új műfaj született: a „story-time horror”, ahol fiatalok mesélnek „igaz történeteket” paranormális élményekről, zaklató szomszédokról vagy kísérteties videóhívásokról. A legtöbbjük kitalált, de nem is ez számít. A cél az érzelem, a feszültség, a gyors szívverés, a megosztás. A platform algoritmusa ezekre reagál a legjobban, ha a felhasználó nem lép tovább, hanem végignézi a videót, a rendszer „érdekesnek” ítéli, és még több hasonlót ajánl.
A félelem így válik üzletté. A virális „urban legendek”, a rejtélyes eltűnések vagy az „AI által generált kísértetfotók” milliós elérést hoznak. A figyelem pedig monetizálható: a reklámbevételek, szponzorált tartalmak, sőt, akár saját horror-márkák formájában is megjelenik. Az influenszerek közül sokan tudatosan építenek erre a műfajra – a digitális borzongás az új clickbait.
A „digitális horror” mögött ugyanaz az elv működik, mint a klasszikus rémtörténeteknél: a bizonytalanság és kontrollvesztés érzése. Csakhogy míg a múlt században a filmvászon adott keretet a félelemnek, ma az algoritmusok irányítják, mikor és mennyit féljünk. Egy mesterséges intelligencia dönti el, milyen kísérteties videót kapunk a következő görgetésnél – és mennyi ideig tart bennünket a képernyőn.
A horror-kultúra így a digitális gazdaság tükre lett: az emberi pszichét pontosan kiszámított érzelmi ingerek tartják mozgásban. Mert a végén nem is a démonoktól, nem a maszkos figuráktól, és nem a sötéttől félünk igazán, hanem attól, hogy valaki más irányítja a félelmeinket is.
